Deprecated: mysql_connect(): The mysql extension is deprecated and will be removed in the future: use mysqli or PDO instead in /customers/9/6/f/cecilieloveid.com/httpd.www/admin/library/opendb.php on line 5 Dikti på ungarsk

Cecilie Løveid
BETÛZSONGLÔR/Skriftstøpersken


Valamikor minden jelet meg tudtunk fejteni
nem álmok, csak valami hasonlók.
Feketemágus látnokok kiolvastuk a mozdulatba
fagyott kéz jelentését, a becsomagolt szavakat.
Tudtuk, mit jelent bal kézzel tölteni, s mi minden
rejlik emögött. Ma már nem tudja senki.
A legszebb gyöngyök ékesítették nyakunkat.
Bennünk lapult a vizek bölcsessége. Minden, ami
könnyre fakasztott, csókra ösztökélt, szeretkezni
egy telefonfülkébe ûzött minket.
Késôbb egyre halványodtak a jelek.
Árnyékra húzódott alélek. Mindenkitôl követeltem
mutatkozzon be, idegen, nem ismerem.
Arrogánsnak akartam látszani. De
megtisztultam. A világ újból megtelt jelekkel.
Könnyek, rémek, vészcsengô. Készséges
segítô kezek terelik mozdulataimat.
Kártya, határidônapló, szentképek.





Cecilie Løveid:
HÛSÉGESEN/Trofast
Napittas áfonyát kívántunk
késônyári napon.
Sapho jutott eszünkbe.
Miért támadt kedvünk a hûtlenkedésre?
Igaz is, kivárhattuk volna szerelmeink jöttét.
A hûségnek nincs pozíciója.
A hûség kiszámíthatatlan.
A hûség kutya.
Tévedés.
Elméletben kipróbáltam a hûségesnek lenni
Ha meg vagy fázva
Menj haza s bújj az ágyba...

Kipróbálom a hûséget, nem a kutyáét
természetesen, de azért kipróbálom.

A hûség kastélylakó, hol facér utódok
pezsgôt és kaviárt tálalnak, nincsenek
kulcsra zárt szobák, kisszerûségek, játékok
a félreesô zugokban, falmenti polcokra
zsúfolt egyetemi jegyzetek, nem, nem.
Kert és vakító égbolt, fáklya és pezsgô
kaviárparti a beteljesületlen vágyakozástól
bûzös hónaljú polgármester társaságában...
bánatában a sárga földig leissza magát.
Szinte elviselhetetlen. De a hulló csillagokkal
tûzdelt éjszakai égbolt románc-kulissza.
Le mystère des alignements. Vele.
A Loire-Atlantique sovány polgármesterével.

Úszódaruk, egyik rakpart a másik után.
Elképzelhetetlen méretek. Elfogynak a hajók.
Tömeglakások, egyikben a betûzsonglôr.

Kísérletképpen kipróbáltam a hûséget
nem ajánlom senkinek.
A hûség nem bûn, realitás.

Megpróbáltam hûséges maradni
kicsit másképpen, egymás mellett fekve.
Hárfazenével, tengerikígyókkal körbefont
duzzadó mellek, kibontott haj. Bizony.
Kész TinTin-sztory: a hajnali nap
nyílsugarat lövellt felénk
egyenest a szívünk közepébe.
Nem volt mit tenni, a nyilat kitépve
fejest ugrani a szerelem örvényeibe.





Cecilie Løveid
ÁGYNEMÛ/Sengetøy
A lepedô. Elsô szeretkezésünk színtere
Az ágyon esett apró jelet
nem vetted észre
Szemet szúr, valahányszor
ágynemût cserélek

Elrendezzük magunk körül a világot
benépesítjük pókokkal,
tantrikus testzóna-diagrammokkal,
világvallásokkal, telefonrendszerekkel,
horoszkópokkal, leltárlistákkal, ezek itt
Moctezuma rekvizítumai; majommaszk,
leopárdjelmez; infografikus katalógusok,
köztük egy tehén anatómiai térképe
mészárosoknak, elektromos szerelvények
számítógépes tervrajzai, vagy a tenyeredbe
felvázolt örökkévalóság.

Végül nincs rájuk szükség
célba értünk nélkülük is.
A lepedô, szeretkezésünk 
szemtanúja cafatokban.
Örökké ezen alszom.
Nagyon rég volt. Csak megtörtént.
Nem gyakori. Megismételhetetlen.




Cecilie Løveid
GUTENBERG INASA/Gutenbergs assistent
Az ördögömet várom
Citromot nyalogatok
Hol van már az az ördög?
Elvesztettem volna?
Vissza akarom kapni
Dinnyét eszem
Jön egyáltalán?
Idióta vagyok
Kántálom egyre
Az ördögömet várom
Lakriszt szopogatva





Cecilie Løveid
FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ/Smertelegen
Kíméletesen közlik
másodpercekkel a szülésem után
Anyám meghalt.
Senki nem hiszi el nekem.
A zárójelentések engem igazolnak.

Az a felhôszerû folt, magyarázta
a belgyógyász fôorvos, nagy
valószínûséggel már áttétel
semmiképp nem normális.

Édesanyja Freud generációjához
tartozott, magyarázkodott a doktor.
Álarc mögé bújva
magára haragította a sorsot
kerül, amibe kerül

szinte teljesen lebénult baloldallal
korát meghazudtoló kilátástalan
reményekkel áltatta magát, szegény.

Mellette nem volt nyugta senkinek.
Végtelen önzésbôl a tökéletlenség
érzését hitette el mindenkivel.

De hisz színésznô volt, válaszoltam.
Idôt akartam nyerni, mondta az orvos.
Mire ment vele, kérdeztem vissza.

Minden a kellô idôben történt.
Álltunk a kórházi liftben
próbáltam elkerülni a tekintetét.






Cecilie Løveid
NAPPALIFÉNY-LÁMPA/Dagslyslampe
Közvetlen az ablak elôtt ült
mint akit a párkányra komponáltak
Miként egy Vermer modell
A nappalifény-lámpa bûvkörében
fénycsövek sugarába meredve
Hátát napnak tartva melengette

Másféle ablak, talán egy hajón
árbócra nyársalt nap, szél a vitorlákban
hullámok, tenger s enyhe szellô
valahol az egyenlítô mentén

Vígasztalódni? Vagy tán
kijátszani az elkerülhetetlen
depressziót? Mindenesetre egy
melegítô lámpára vágyott
Ezt nem lehet félremagyarázni





Cecilie Løveid
SZÉTZÚZOTT NAPOK/Smadre dager
Az a bizonyos hölgy vagyok
kit több helyen egyszerre láttak

Szétzúzom maradékát
a valaha voltnak

Szétzúzok napokat
Hátat fordítok nekik
Meg sem látom az újakat

Ajándékokat kapok
Megnézem az ajándékokat
Kidobom az ajándékokat
Újabb ajándékokat kapok
Rájuk sem nézek

Tovább adom az ajándékokat
rosszindulatú ficsuroknak

Az a bizonyos hölgy vagyok
piros tûsarkú cipôben, kezemben
intésre emelt karmesteri pálca
pódiumra lépek.





Cecilie Løveid
VÍZ/Vann
Se jó éjt. Se jó reggelt.
Semmi válasz az SMS-emre.
Csodálkoztam, kíváncsi lettem.
Újra írtam, semmi.
Egy hotelszobában halt meg.
Pótdíjat követeltek a takarításért. Olyan
lett a szoba, mint egy nyúlvadászat után
közölte a telefonáló. Levontuk
a bankkártyáról. Rendben! - válaszoltam.
Magam elé képzeltem a csattanást.
A véres nyúltetemet.
De nyúl nem volt
a szállodaszobában, csak ô maga
véres Armani öltönyben.
Az autója két hét múlva érkezett meg.
Ô ugyancsak, ólomkoporsóban, repülôvel.
Se fanfárok, semmi.

Már jó ideje várt rám. Végre a kápolnába értem.
Kezdett kiolvadni.
Félremagyarázhatatlan. Jégágyon feküdt.
A koporsó résein át szivárgott a víz
mint tavasszal, utat talált mindenütt.

A temetés alatt tovább olvadt. Elszabadult
erek. A víz mindig a maga útját járja.
A víz mindentudó.
Ô türelemmel várta özvegyeit, gyermekeit.
Megkapta a zenéjét is. De nem szólt.
Néma maradt.
Olyan ártatlannak tûnt. Aztán
utazni vágyott, tovább, tovább
hegyek közé, kis tavak vidékére.
Bachhoz, Luigi Dallapiccolához.
Jó éjt Papa, búcsúztatta a fia.
Felötlött bennem
fiai és lányai
máris kicsi özvegyekké váltak.


fordította Kovács katáng Ferenc

Cecilie Løveid költô, írónô 1951-ben született Norvégiában. Az utóbbi években Koppenhágában él. Északon az egyik legtöbbet játszott drámaíró. Ludwig W (Østerrike) c. drámája magyarul is megjelent. Legutóbbi verseskötetei: Gartnerløs (Ketésztelen, 2007), Nye ritualer (Új rituálok, 2008)





Cecilie Løveid © 2008
Sist oppdatert: 18 Juni, 2014